Így vitázott a független, ősfideszes Hont és a feddhetetlen Orbán

Itt kevesebb, mint 10 perc alatt megtudhatja, miért támogatta korábban és miért nem támogatja ma Ukrajna csatlakozását a magyar kormány, mi mindenről tehet a Tisza párt és mit jelent a nyugodt erő

A jobboldali körökben újabban agyonsztárolt Honttól a rendkívül éles hangvételűnek beharangozott interjúban mindenekelőtt felkészültséget vártam és ennek megfelelően kemény kérdéseket, adott esetben visszakérdezéseket. Mindezt legalább olyan mértékben, ahogy a jelenleg igen feszült bel- és külpolitikai helyzet megkívánja. A „Hont vs. Orbán” beszélgetésből azonban kevés kivétellel éppen az ilyen újságírói eszközök hiányoztak, amit vagy a kérdező felkészültségének vészes hiánya, vagy végtelen lojalitása indokolhat, legrosszabb esetben e kettő kombinációja.

„A magyar kormány azért támogatta 2022-ben Ukrajna uniós csatlakozását, mert azzal meg lehetett volna előzni a háborút” – született meg az új orbáni narratíva a már zajló háború alatti kezdeményezésről

Mivel Orbán a beszélgetés folyamán folyamatosan visszatért az ukrán uniós csatlakozás kérdéséhez, bármi egyébről is volt szó éppen, vizsgáljuk meg, mi minden hangzott el ezzel kapcsolatban. Amikor például Orbán azt állította, hogy Szijártó külügyminiszter úr 2022-ben jól tette, hogy támogatta Ukrajna csatlakozását, mert akkor még Ukrajna egy szuverén állam volt, és az Unióba való felvételével meg lehetett volna előzni a háborút, Hont nem szembesítette azzal, hogy mindez egész egyszerűen nem igaz. A háború ugyanis 2022. február 24-én tört ki, és Szijártó Péter Menczer Tamással 2022. március 1-én, azaz bő egy héttel később jelentette be, többek közt a kormany.hu-n, azaz a kormány hivatalos kommunikációs oldalán, hogy 8 másik uniós tagállam kezdeményezéséhez csatlakozva „Magyarország támogatja Ukrajna uniós csatlakozását.”

Hont kollégának e ponton egyrészt emlékeztetnie kellett volna Orbánt, hogy a már zajló háború ezzel a lépéssel, azaz Ukrajna uniós csatlakozásával nyilvánvalóan nem lehetett volna megelőzni, másrészt vissza kellett volna kérdeznie, hogy ezek szerint mégiscsak Ukrajna tagfelvételét szorgalmazta akkor a magyar kormány, ahogy azt Orbán mondta, s ahogy a kormany.hu-n is szerepelt, vagy csak a csatlakozási tárgyalások elindítását, ahogy azt például az egy héttel ezelőtti, e kérdést feszegető facebook-posztom alatt több magát illetékes fideszesnek nevező külügyes és egyéb káder is állította, s ahogy Hont tegnapi kérdésében is szerepelt. Az Öt riportere természetesen azt sem említette meg, hogy Ukrajna 2022-ben már sok-sok éve nem volt szuverén és uniós tagságra bármilyen formában alkalmas állam, hanem gyakorlatilag Amerika és más nyugati hatalmak bábállamaként és gyarmataként, azok akaratának megfelelően hergelte évek óta nagy keleti szomszédját, Oroszországot. (Erről azonban egyéb cikkeimben részletesen is írok.)

Ehhez kapcsolódóan további kérdés lehetett volna, hogy amennyiben valóban csak a csatlakozási tárgyalások elindításáról volt szó, akkor egy várhatóan tizenéves kifutású folyamat elindítása ugyan milyen mértékben vehetné elejét egy háborúnak, már amennyiben az nem zajlott volna már a kérdéses időpontban. A jelzett kérdések felvetése azért lett volna kiemelten fontos, mert ez a fajta orbáni narratíva annyira új, hogy senkiről nem tudok, akinek korábban eszébe jutott volna. Szerintem Hont sem hallhatott még hasonlót. Ukrajna csatlakozásának kérdése még legalább kétszer visszatért a beszélgetésben, ugyancsak furcsa összefüggésekben.

„A magyar alkotmány tiltja a nemzetközi szerződésekről való népszavazást” – állította Orbán, és Hont ezt is szó nélkül hagyta

Pár perccel később a Tisza párt Nemzet hangja konzultációjának 13. kérdése kapcsán, mely Ukrajna csatlakozásának választópolgárok általi támogatásáról szólt, Hont megkérdezte, hogy a kormány egy ügydöntő népszavazás indítása helyett miért csupán véleménynyilvánító nemzeti konzultáció keretében kéri ki a magyar emberek véleményét ugyanerről. Orbán a válaszában azt állította, hogy a magyar alkotmány – értsd: Alaptörvény – rendelkezései miatt nem lehet nemzetközi szerződésről népszavazást indítani.

Nos, Hontnak tudnia kellett (volna), hogy ez így ebben a formában nem igaz. A magyar alaptörvény – ha úgy tetszik, alkotmány – 8. §-ának 3. bekezdése ugyanis azt rögzíti, hogy „nem lehet országos népszavazást tartani (…) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.” Az, hogy támogatjuk-e egy jelenleg nem uniós állam felvételét az unió kötelékébe, nem nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség. Egyetlen Magyarországra vonatkozó nemzetközi szerződés sem kötelezi hazánkat arra, hogy támogassuk Ukrajna felvételét az Unióba. Ha mégis létezik ilyen fű alatt megkötött és kötelező erővel bíró, Magyarországot Ukrajna uniós csatlakozásának támogatására kötelező nemzetközi megállapodás, amelyről a kormányunk a közvéleményt valamiért nem tájékoztatta, akkor arra különösen fontos lett volna a tegnapi interjúban rákérdezni.

„Orbán 2006-os brüsszeli szavai azért nem vethetőek össze Kollár Kinga 2025-ös botrányos beszédével, mert akkor a Gyurcsányék által meghamisított és egy lengyel EU-biztos általi költségvetés indokolta az akciót, ma azonban Ukrajna háborús támogatásáról van szó”

Az interjúban természetesen szóba került Kollár Kinga és az, hogy 2006-ban Orbán Viktor és a Fidesz mások mellett még a kormánnyal szemben legalábbis jóindulattal viseltető Schiffer András szerint is hasonlóan viselkedett. Orbán Viktor ezt azzal indokolta, hogy mindez azért történt, mert a Gyurcsány-kormány trükkök százaival benyújtott egy hazug költségvetést, amihez egy spanyol költségvetési biztos kiadott egy „menlevelet”, melyben azt írta, hogy ez a költségvetés nagyon jó. Az Unió Orbán értelmezése szerint akkor tehát a költségvetés meghamisításához nyújtott segédkezet a posztkommunista kormánynak, amiből aztán lebukás lett, később őszödi beszéd, most pedig itt ülünk a kétharmadokkal a hátunk közt”, azaz „a történelem igazságot szolgáltatott.” Most azonban ehhez képest arról van szó, hogy az európai vezetők azt ajánlják Ukrajnának, hogy folytassa a háborút, és cserébe kap európai uniós tagságot, aminek Magyarországra tragikus következményei lennének.”

Bár teljes mértékben egyetértek Orbánnal abban, hogy Magyarországra nézve tragikus következményei lennének Ukrajna EU-s csatlakozásának, ahogy azt egyéb írásaimban már részleteiben is bemutattam, ennek a kérdésnek egyrészt gyakorlatilag semmilyen köze nincs a Schiffer és sokak által felvetett Orbán-Kollár párhuzamhoz, másrészt ezzel Orbán egyáltalán nem cáfolta megnyugtató módon sokak kínzó gondolatát, mely szerint végső soron uniós források megvonásával akarta sújtani 2006-ban a magyar kormányt, azaz végső soron Magyarországot és a magyar embereket. Messziről jött ember a régmúlt időkről, azaz Orbán szavaival a „daliásan fiatal időkről” persze azt mond, amit akar, ám brüsszeli forrásaim megerősítették, hogy 2006-ban valóban erről volt szó. Ami a lényeg: Hontot e számos szempontból mindössze elterelőnek és zavarosnak tetsző érvelés egyáltalán nem sarkallta újabb kérdések feltételére, hanem azzal zárta az interjú e blokkját, hogy „hozzáállás kérdése, ki hogyan értékelte a 2006-os szavakat, ám Kollár Kinga beszédét semmiképp sem lehet többféleképpen értékelni.

Hogy miképpen lehetséges, hogy a TISZA párt fél éves uniós tevékenysége tehet a magyar kórházak felújításának és a közszolgáltatások fejlesztésének elmaradásáról, valamint az uniós források 3 évvel ezelőtti megvonásáról, arra Hont ugyancsak nem kereste a választ

Túl azon, hogy a kérdéskör kérdező általi ilyen jellegű lezárása szakmai szemmel gyakorlatilag értelmezhetetlen, Hont e ponton adott egy gyönyörű lehetőséget arra, hogy Orbán kellőképpen gyalázhassa Kollárt, s az előző gondolatmenetnek némiképp ellentmondva „példátlannak” nevezze, hogy valaki azt mondja, „sikerült megakadályoznunk 50 kórház felújítását, sikerült megakadályozni, hogy a kormány javítani tudja a közszolgáltatások színvonalát, ezért gazdasági nehézségek vannak Magyarországon, és ennek mi örülünk, sőt nemcsak örülünk, hanem dolgozunk azon, hogy ez így legyen”. Mindezt hallva Hont nem kérdezte meg arról a miniszterelnököt, hogy az alig több, mint fél éve az uniós parlamentben dolgozó TISZA-s képviselők miképpen akadályozhatták meg az 50 kórház felújítását és a közszolgáltatások színvonalának javítását, amikor a források megvonása már bő 3 éve tart, és azt sem kérdezte meg, hogy vajon mennyire szuverén az a kormány és ország, amely teljes egészében az uniós forrásoktól teszi függővé mindezt.

Orbán természetesen mindeközben azt is a tudomásunkra hozta, hogy a TISZA nem egy magyar párt, hanem egy uniós párt, melyet egyértelműen magyar oligarchák és külföldi hatalmak pénzelnek. Ha Hont helyében részben vagy egészben igaznak is tartottam volna ezt az állítást, egészen biztosan rákérdezek, hogy ha ez így van, az e célból felállított szuverenitásvédelmi hivatal miért nem szállítja sorra a bizonyítékokat a TISZA külföldi finanszírozásáról. Természetesen ez a kérdés is elmaradt.

„Navracsicsot a kormány egyenest Hontnak köszönheti, Orbán pedig feddhetetlen, és ezért keresik a fogást a hozzátartozóin”

Hont András láthatóan az interjú utolsó negyedórájában ébredt rá, hogy az addigi teljesítménye szakmailag értékelve elég lagymatagra sikerült, és az előzetes beharangozók ellenére sokkal inkább előre egyeztetett alákérdezésnek tűnt, mint a miniszterelnök bármilyen mértékű megszorongatásának. Feltett néhány a korábbiaknál erősebb kérdést a rendszerszintűnek látszó nepotizmusról és Orbán Viktor esetleges szerepéről a miniszterelnök baráti körének és családjának szokatlan mértékű gazdagodásáról, de belenyugodott abba a válaszba, hogy Orbán feddhetetlen, és ezért csak a hozzátartozóin próbálhatnak politikai ellenfelei fogást találni, ami a többpárti demokrácia természetes velejárója.

Hont tehát itt sem tudott fogást találni Orbánon és talán nem is akart. Eddigre ugyanis mindenki, aki korábban pártfüggetlen gondolkodónak, független értelmiséginek gondolta őt, megtudhatta tőle, hogy például „Navracsics Tibort a Fidesz neki köszönheti, hiszen az ő aláírásával lett tagja a 7. kerületi Fidesz szervezetének” Hont tehát a saját bevallása szerint ősfideszes, s így a gondosan felépített független újságírói imázsa a továbbiakban nyilvánvalóan fenntarthatatlan. Azon is csodálkoztam, hogy a beszélgetés e pontján miért nem élt Hont a lehetőséggel, hogy megtudja és velünk is tudassa, milyen eredményeket ért el és hogyan kamatoztatta sokat emlegetett kapcsolatait az uniós források hazahozatala érdekében az elmúlt években Navracsics Tibor, mint uniós forrásokért is felelős területfejlesztési miniszter.

„A Pride politikai kérdés, és ezért vártunk a szabályozásával 15 évet, a gyermekvédelmi intézményekben pedig minden rendben van”

Amikor Hont megkérdezte, hogy miért csak 15 év folyamatos kormányzás után jut eszébe a miniszterelnöknek és kormányának a Pride betiltása, Orbán azzal „védekezett”, hogy ezt csupán most tette lehetővé a nemzetközi helyzet, hiszen az elmúlt években például az amerikai nagykövet is a Pride résztvevőivel együtt vonult. Nézőként nehéz volt nem arra gondolni, hogy az imént a miniszterelnök által fogyasztott néhány korty víz esetleg valamiféle igazságszérumot tartalmazhatott, s a válaszon szemlátomást Hont is meghökkent.

Szinte feje búbjáig szaladó szemöldökkel kérdezett vissza, hogy „de miniszterelnök úr, akkor hol a sokat hangozgatott szuverenitás?!” – ám erre nem igazán kapott érdemi választ. Orbán ráadásul itt egyértelműen kimondta, ha úgy tetszik, beismerte, hogy a Pride számára egyértelműen politikai kérdés, és szót sem ejtett gyermekeink máskor sokat hangoztatott védelméről. Hont ezt is szó nélkül hagyta, ahogy nem sokkal később azt is, hogy a gyermekvédelemben és a gyermekvédelmi intézményekben Orbán szerint minden rendben van.

„A politikai közbeszéd eldurvulása közepette a Fidesz képviseli a nyugodt erőt és a higgadt, értelmes kommunikációt” – mondta Orbán, és Hontnak erről sem jutott eszébe semmilyen tettlegességig fajuló agresszió és közösségi oldalakon zajló kommunikációs ámokfutás

Ezt követően már meg sem lepődtem rajta, hogy a politikai közbeszéd eldurvulásában Orbán szerint pont a Fidesznek és a kormánynak, azaz a nyugodt erőnek van a legkisebb szerepe, és ezt hallva Hontnak eszébe sem jutott megemlíteni mások mellett Menczer és a Fidesz-aktivisták, köztük a megafonos unitárius lelkész és társainak nem egyszer a tettlegességig fajuló agresszióját. Természetesen arra sem kérdezett rá, hogy például Takács Péter egészségügyi államtitkár facebookos ámokfutása, mellyel azt akarja bizonyítani, hogy az uniós források három évvel ezelőtti elapadása miatt elmaradt kórházfelújítások mind a TISZA párt számlájára írhatóak, ugyancsak a nyugodt erő bizonyítéka-e. Hont csak abban kételkedett, hogy ez a nyugodt erő és higgadt kommunikáció elég lehet-e egy választás biztos megnyeréséhez.

Hont és Orbán baráti jellegű csevegését hallgatva megbizonyosodhattunk róla, a legfontosabb nemzetközi és belpolitikai kérdés jelenleg Ukrajna uniós csatlakozásának támogatása Orbán szerint, és a Fidesz nyilvánvalóan erre fogja kihegyezni a választási kampányt. Különösen furcsa ezért, hogy ebben a nem minden tanulság nélküli interjúban Hont pont ezzel kapcsolatban engedte többször is, hogy kicsússzon a kezéből az igazság. Ebben azonban nem a Fidesznek és a kormánynak kedvező kommunikációs lehetőségeket maximálisan kihasználó miniszterelnök volt a hibás.